Herceg, megjön majd a tél is

Babits Mihály kötetcíme nyomán

Ma még a Nap ragyog reád az égen,
és szembe nézel a jövőddel bátran.
Nem látsz határt sem időben, sem térben,
és úgy hiszed, hogy mindig élsz a nyárban.
Időmet én is végtelennek véltem,
csakis a szélnek feszítettem szárnyam.
          De herceg, végül megjön majd a tél is.
          Hiába is tagadnád, megjön mégis.

Karom ma folyton szép leányt ölelne,
és asztalomról nem fogy el az óbor.
Milyen öröm, ha szikrázhat az elme,
ha élceket mondok, mindet csak jókor.
A szívem vigassággal be nem telne,
és hálásan tekint rám az utókor.
          De herceg, végül megjön majd a tél is.
          Hiába is tagadnád, megjön mégis.

Tegnap, mi volt, holnapra elfelejted,
ha életed fordul majd szenvedésre.
Amit szereztél, addig elvehetted,
holnap talán a részed megvetés lesz.
Mi híven szolgált addig, majd a tested
felkészül lassan az elföldelésre.
          Mert herceg, végül megjön majd a tél is.
          Hiába is tagadnád, megjön mégis.

Ajánlás

Herceg! Helyedben nem gyűjtenék többé,
csak jó barátokat, és szerelmeket,
mert mind, ami van, gyorsan mállik köddé,
amikorra majd a sírhant eltemet.
          Mert herceg, végül megjön majd a tél is.
          Hiába is tagadnád, megjön mégis.