Öreg vagyok

Öregebb vagyok, mint századunk,
megtépáztak, ím, az évek.
Sorsunk ellen addig lázadunk,
amíg zeng bennünk az élet.

Társzekér hozza már mögöttem
minden elhagyott tettemet.
Talán egy, akivel törődtem,
akad majd, és csak eltemet.

Elomlom egyszer én is végül,
mint az esővert löszfalak,
ha majd remény többé nem kékül,
s nem lesz, ami szárnyra kap.

De nem szekér jön értem akkor
sírba vinni vagyonom,
ha elhagy majd a tisztes aggkor,
és e világot elhagyom.