a kerti padra ülve,
- apám csinálta bor volt.
Fejünkbe szállt a mámor,
hogy dalra is fakadtam.
Apám is egyre fújta,
és messze szállt a bánat.
Hiába jött az ősz, hogy
derével elborítson,
A bánat és a bú is
ma messze futna tőlem,
ha asztalomra óbort,
a szívbe boldog álmot
apám tehetne újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.