és túl gyakran hallottad, drágám, isten veled!
Az ég mindig sötétszürke, és sohasem kék,
mégsem mondtad eddig még, hogy ennyi már elég.
Sokat álltál mindenféle sorompók előtt,
néha-néha úgy érzed, hogy elhagy az erőd.
Nem segít sem jó barát, sem isteni malaszt,
s te vagy, aki minden döntést későbbre halaszt.
Sötét múltból szürke jelen, a jövő sivár,
napjaidból egyre jobban hiányzik a nyár,
de ha szívedből a derű ki is költözött,
mégis tudd: nem bújhatsz át a két kocsi között!
mégsem bújhatsz át a sínen két kocsi között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.