A.
Darabokra töröm a képet
és a vers kosarába rakom.
A szilánkokhoz majd az épet
is hozzákeverem, angyalom.
Megforgatom távcső-versemet,
kavarog benne majd a sok szilánk;
az egysíkú szürkeség eltemet.
Várjon kaleidoszkóp-szivárvány miránk!
Nem lesz többé már ép kép
egy versemben egyetlen egy sem.
Legyen a szöveg csak magától szép,
ahogyan szavaimmal darabjait festem!
Ecsetemet a nyelv festékébe mártom,
pacákat mázolok a fehér papírra,
sárgát, bíbort, lilát és bársony-
zöldet: hasonlítson majd a zafírra!
Szilánkjaim szélbe szórom szerte:
szárnyaljon szelek szárnyán minden dalom!
Ne legyen senki soha leverve,
örüljön hallván, mint én örülök, ha hallhatom!
Mozaikjaim talán majd összeállnak képpé,
egyszer, amikor már befejeztem földi utam,
és ami még töredék, kiegészül addigra éppé.
Csak ki ne szárítsa semmi szomjoltó kutam!
B.
Darabokra töröm a képet
és a vers kosarába rakom.
A szilánkokhoz, angyalom,
hozzákeverem majd az épet.
Megforgatom távcső-versemet,
kavarog benne majd a sok szilánk;
az egysíkú szürkeség eltemet.
Várjon kaleidoszkóp-szivárvány miránk!
Nem lesz többé már ép kép
egy versemben egyetlen egy sem.
Ahogyan szavaimmal darabjait festem,
legyen a szöveg csak magától szép!
Ecsetemet a nyelv festékébe mártom,
pacákat mázolok a fehér papírra,
sárgát, bíbort, lilát és bársony-
zöldet: hasonlítson majd a zafírra!
Szilánkjaim szélbe szórom szerte:
szárnyaljon szelek szárnyán minden dalom!
Örüljön hallván, mint én, ha hallhatom,
mindenki; ne legyen senki soha leverve!
Mozaikjaim talán majd összeállnak képpé,
egyszer, amikor már befejeztem földi utam,
és ami még töredék, kiegészül addigra éppé.
Csak ki ne szárítsa semmi szomjoltó kutam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.