Hol látlak, hol nem, és egyszerre ennyi
izgalmat már nehezen viselek:
mi lesz, ha egyszer majd elveszítelek?
Ki-be ugrálsz, hol itt vagy, hol máshol,
és már nem bírok szabadulni a gyanakvástól,
mégsem vagyok olyan fontos neked,
hiszen idődet mással is jól eltöltheted.
Ki-be ugrálsz, mint a szemem, egészen
nehéz is már megtartani észben,
mikor jártál utoljára nálam.
Látlak-e még ragyogni napsugárban?
József Attila versének kezdősora: "Ki-be ugrál a két szemem"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.