a sejtre villő fény nyomul.
Még oxigént kér mind az ész,
de oldószer jön: semmi vész:
a lipideknek annyi itt,
az idegrostnak búcsút int,
hiába küzd a szervezet,
legyőzi azt a szellemed.
Szállni messze, nincs határ,
de túl az léten a semmi vár.
Hiába hívjon utazás,
akkor se menj, ha semmi más
nem várna már az ég alatt:
lemetszi mind a szárnyadat.
A tű a bőrön átszalad,
s a vér az érben lángra gyúl.
Az őrült elme elvakul,
ha az anyag a fejbe beletolul,
az öntudat így elfakul:
Kilép a létből, szállna már,
de túl a léten a semmi vár.
Hiába hív a száz határ,
a léten túl nincs, csak halál,
s a pillanatnyi élvezet
a nirvanába elvezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.