Vörösre festi a ház falát.
Rigó dalolja estveli dalát,
arcomat még a fénybe tartom.
Túl gyorsan zuhant le rám az este.
Az éj-sötétben oly magam vagyok.
Az égi vásznon csillag sem ragyog,
mintha korommal lenne festve.
Egy ablakból fény dől ki a kertbe,
s trapézt metsz a sötét fűre ott
- a rigó dala már elhallgatott -,
tücsök szót hallok szanaszerte.
Langy eső kezd cseperészni halkan,
egyre nedvesebb lesz tőle a fű.
Már soha sem készül el a nagy mű:
pár év, mindegy, hogyan éltem, haltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.