Ha boldogságot képzelek,
csak játszik velem a képzelet.
Álmaimban még szárnyalok,
éberen nincs rá semmi ok.
Szürke az élet, a lét sivár,
mert kiveszett szívemből a nyár.
Búsongok árnyaim között,
a tél már belém költözött.
Homály a táj és szürke az ég,
elszállt a szellemi fürgeség.
Csak jönne még egy dalos madár,
és visszatérne belém a nyár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.