című versére a poet.hu pályázatáról (elutasítva).
"Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész."
Én megtehetném, és mégsem teszem,
hogy a hurkot nyakamba vetem.
Ágon lógni nem nagy élvezet,
bár a élet néha rávezet.
Én megtehetném, és mégsem teszem,
elszaladna tőlem az eszem.
Hisz' annyi itt a nyűvő gyötrelem,
meg is zakkanhat az értelem.
Én megtehetném, és mégsem teszem,
fegyvert ragadna egyszer kezem.
Kiirtanám mind, ami gonosz,
eltűnne a világból a rossz.
Én megtehetném, és mégsem teszem,
itt hagynám az egész életem.
Kilépnék, mint cipőből szokás,
én elmentem, jön helyettem más.
Én megtehetném, és mégsem teszem,
hogy életem szimplán élvezem.
Nem reked be ordító torok,
mert rád többé már nem gondolok.
Én megtehetném, és mégsem teszem,
óvott pénzedet mind elveszem.
Messze futok, tőled, innen el,
kérded, miért? Majd senki nem felel.
Én megtehetném, tán meg is teszem,
hogy újra verset ír majd a kezem:
verset, benne szórok átkokat
életemre, amely kárhozat.
Én megtehetném, de csitt! Ennyi most
elég legyen, ha a villamost
el kívánom érni, hogy legyen
életed még holnap is velem.
Én megtehetném? Vajon megteszem?
Gondolatban még csak tervezem.
Versben írom, ennyi az egész.
Meg ne ijedj! Nincsen semmi vész?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.