Beszélgeténk véle jó sokat
ki nem fecsegve a titkokat,
csakis közös pontokat keresve.
Az asztalra lucskoskáposzta került,
és forralt bor is akadt ott bőven,
sorra vettünk sok mindent időben,
és az este csak úgy elrepült.
Bort töltött és ecsetet forgatott;
járt a keze, miközben beszéltünk,
s egyre élesebben látszott létünk,
mint a kép, amelyen dolgozott.
Egy baráttal időztem az este.
Mondanád, hogy mindez semmiség,
de megmarad majd a szép emlék
ecsetével a szívembe festve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.