s a szürke homályban nem leltem a helyem.
Hiába is néztem fel a ködös égre,
csak mentem az úton, s nem tudtam, mi végre.
Rossz irányba megyek, tudom nagyon régen.
Erre csak hideg van, mint télen a jégen.
Itt nem ragyog napfény, nem dalol a madár,
tán csalódna más is, ha ennél jobbat vár.
Vagy nem is várni kell, hanem tenni a jót,
hogy ne késsük le az elinduló hajót,
vagy ladikot, amely átvinne a vízen
nyelvünkön rézpénzzel. De mindezt nem hiszem.
Mint elromlott csapból, ömlenek a szavak.
Nem szólnak, csak arról, hogy nem lehetsz szabad,
hogyha sűrű homályt, és nem napfényt érzel,
ha sok-sok éjen át a sötétbe nézel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.