Lábad a Bábel
tornyára tetted,
s fejedbe vetted,
hogy fölfele nézel,
és égbe mész fel,
de eltántorított,
hogy Tandori rítt ott.
Lépcsőre állva,
szava, mint hárfa
zengve a szélben
dalolt ott szépen.
Badábel Ábel!
Egy kandeláber,
állt a korláton,
(hiszem, ha látom),
gyertya az ágán
adott fényt sárgán,
hogy lásson a szemed,
ha jönnek a szelek
a hegyek felől,
és a torony ledől.
A beszéd lett zavart,
az Úr bekavart:
már ne tovább,
ne légy ostobább,
mint ami voltál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.