Bizony, mondtam újra, hogy én most boldog vagyok,
mert a Nap a felhők közül ismét rám ragyog.
Úgy gondoltam, nem leszek már ennyi év után,
amit sötétben töltöttem el ostobán, bután.
De amíg a tüdőm zihál, a szívem dobog,
az agyamban megteremnek még a gondolatok,
szám beszél és fülem hallja édes hangodat,
nem adhatom át a sötétségnek magamat.
Bizony, újra kimondom, hogy most boldog vagyok,
nem árasztják elmémet el rémes gondolatok.
Másra sem vágyom már csak, hogy te legyél velem,
amióta szívemben kinyílt a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.