2013. november 18., hétfő

Szimfónia kettőre

Testemen játszik kezed. A vágy
vonója űz, és hajt vadul.
Elindul egy dallam. Halk és, lágy,
viharrá nő, elszabadul.

Csellóként tartva combjaiddal,
zengetsz belőlem dallamot
arcom borítva csókjaiddal.
E zenét, ugye akarod?

Crescendóba sűríted létem,
húrként zeng az egész világ,
eloszlik a hamis félelem,
ha együtt zengünk szimfóniát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.