Lassan azt hiszem magamról, hogy költő vagyok,
noha szám folyton csak butaságokat gagyog,
hiszen annak, aki mindig magáról beszél,
szavait majd messze fűjja a hajnali szél.
Nem akarom tanítani én a népemet,
az sem számít, hogyha nem lesz, aki eltemet.
Kemény a fal, feje törik, aki nekiszalad,
én sem írom meg a valót, csak az igazat.
Jó lesz, ha eszembe vésem: nem költő vagyok,
szavam nem zeng messze szépen, gyerekesen gagyog,
billentyűm és tollam sokszor süketen beszél,
szavaimat biztosan elfújja majd a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.