Ami leginkább zavar

Apr 18, '09 4:51 AM

az, ahogyan árad a szenny. lassan már nem is csak a számig ér, de a torkomba folyik, és fuldoklok tőle. Én 28 éve folyamatosan dolgozom, azok a szerencsések közé tartozom, akiknek kis hazában mindig volt munkájuk - és fizetésük is - ráadásul (nagy) megalkuvásokat sem kellett tennem, mert (többnyire) mindig valamely tanult mesterségemet folytathattam. Igaz, ebbe az is beletartozott, hogy menetközben egyszer alaposan irányt váltottam - hogy ez jó vagy rossz ötlet volt-e, soha sem derül ki.
Elég nagy családom van, és - részben ennek következtében - a legutóbbi időkig én voltam az egyetlen kereső. 3 gyereket juttattam el a diplomáig, 2 fogyatékos gyereket nevelek, legalább egyiküket életem végéig kell tartanom.
Több krízist megéltünk a "rendszerváltás" óta eltelt években, volt, amikor csak úgy úsztuk meg az összeomlást, hogy eladtuk a lakásunkat, kisebbet vettünk, és a különbözetből kifizettük a közüzemi tartozásainkat. Most megint valami hasonló elé nézek. Mindezt úgy, hogy sokak által irigyelt munkahelyen - eddig még - stabil, és nem rossznak mondható (?) jövedelemért dolgozom.
Mindeközben mindenféle orbánok és gyurcsányok szörföznek a szenny hullámain, váltogatják egymást a bársonyszékekben, mint a gatyát szokta az ember, de mire ismét lecserélik, már bűzlenek. Talán használni kellene a papírt!
Az utcákon a "takaroggy" harsog, és Isten nevében fröcskölő indulattal verik be egymás fejét az emberek, ütlegelik az "Őrzünk és védünk" feliratú pajzsokat, amelyek kit is őriznek és védenek?
Lassan, vagy már régebben ismét a "fortélyos félelem igazgat bennünket, nem csalóka remény", és "hálnak az utcán". Szó szerint visszatérnek a Hazám szavai a népbetegségektől a csecsemőhalálig, és "szájam szélén árad már a sár", mint Villonnál. "Ránk lehel a tátott tőke sárga szája és párás büdösségfelhő lep bennünket el". Ez képes beszéd? Nem: szó szerint igaz és folyamatosan látható.
EZT hozta a szabad, demokratikus rendszer. Az elmúl 20 évben lehetett építeni autópályát és völgyhidat, de nem lehetett értelmes életet teremteni ebben az országban. Lehetett vásárolni plazmatévét és autót, de nem kapsz a pénzedért hó végén kenyeret, mert "kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp a semmiért".
A szüleimnek már a hatvanas-hetvenes években, nekem a nyolcvanas évektől folyamatosan azt harsogják "vezetőink", hogy dolgozzunk jobban és többet. Ők is, én is világ életünkben beosztottak voltunk, mindig azt a munkát végeztük, amit a főnökünk ránk bízott. Akkor hol is van a gond? Esetleg nem olyan embereket kellene végre megbízni ennek a közösségnek - mert égiscsak közösség ez a többfelé szakított társadalom - vezetésével, akik nem csak saját kőbányáikat, szőlőhegyeiket és pénztárcáikat nézik?
Nézhetik miattam azt IS, de a munkájukat végezzék el, legalább olyan színvonalon - vagyis a tökéletesség nem követelmény(!) - ahogyan én végzem a sajátomat!
Ha én egyszer elrontok valamit, megkapom érte a letolást. Ha kétszer-háromszor rontok el dolgokat, ezt a jövedelmem bánja. Ha rendszeresen, tíz tizenöt éven keresztül dolgoztam volna eredménytelenül.... Hopp, ez ugyebár az én esetemben nem lehetséges, mert már az első pár hónap múlva elküldenének...melegebb éghajlatra.
Nálunk a vezető közgaszdászok, politikusok és képviselőink 25 éve dolgoznak(?) eredménytelenül. Időnkent lecseréljük őket, majd visszajönnek más néven, aspirálnak más alakban, alakot és színt váltanak, mint a kaméleon.
A "baloldali" párt bohócot csinál a jelöltjéből, mikor szerencsétlennel ország-világ előtt énekelteti azt az Internacionálét, amiben már a párt balos része sem hisz, ez a szerencsétlen meg soha meg se tanulta a szövegét. A "jobboldali" párt vezetője előbb a "csuhásokat" mocskolja az ország házában, majd pár évre rá a szagos misén feszít az első sorban, és a lagundorítóbb papos kenetteljes módon osztja az "erkölcsöt" a pódiumról. Ja kérem, ha Isten valakinek pozíciót ad, rögtön ihletet is ad hozzá. Így lesz Saulusból Paulus, aki ismét szirénhangokkal próbál újabb szőlőhegyeket varázsolni magának. Ez volt az a politikus, aki úgy adott lakástámogatást, hogy annál többet kapott valaki a "közösből" - hiszen az államnak csak annyi pénze van, amit az adófizetők összeadnak - minnél több "saját ereje" volt a kérelmezőnek.
És az inga a kútban csak leng tovább... A baj, csak az, hogy mi fekszünk az alján, és már nem is centiméterekre van a penge a testünktől, de bele is mar.
Még egy libikókát nem bír ki ez az ország. Én meg lassan ismét csődöt jelentek, vagy fogom a családom és új életet kezdek valahol a világ másik, élhetőbb végén.