Bokros-Bajnai-Reform csomag a bokor alján

Sem közgazdász, sem politikus nem vagyok, e szakmákhoz affinitásom sincs, így nem érzem magamat hivatottanak arra, hogy kiutat mutassak hazánk jelenlegi helyzetéből. Ez az egyik oka a többi között, hogy sem az eddigiekben nem próbáltam, sem a jövőben nem óhajtok részt venni a politikai csatározásokban. Meg kell azonban jegyeznem, hogy míg józan eszem azt mondja Bokros Lajos és a (tegnap megszűnt?) Reform-kör kör gazdasági-politikai javaslataira, illetve jelenlegi kormányfő-jelöltünk programjának ismertetett elemeire - ezek a programok, tudvalevőleg, mutatnak "némi" hasonlatosságot egymáshoz képest - , hogy előbb-utóbb minden valószínűség szerint le kell nyelnünk valami ilyen keserű pirulát, a gyomrom szorul össze arra a gondolatra, hogy eddigi tudatos életemben szinte semmi másban nem volt részem, mint "megszorításban" - akárhogyan is nevezték.
A pirulára visszatérve: számomra tökmindegy, milyen színű lesz az a néhány marékra való pirula, amit letuszkolnak a torkomon. A kimenetele - eddigi tapasztalataim szerint így is, úgy is három esélyes: vagy belehalok, vagy meggyógyulok tőluk - ezt tartom legkevésbé valószínűnek - vagy - és ez a legvalószínűbb - ugyanígy vegetálok krízistől az egyre súlyosabb következő krízisig, mint az eddigiekben.
Mikor gyerek voltam, ösztönösen is tisztában voltam vele, pedig soha, senki nem mondta, hogy semmit nem kérhetek szüleimtől, mert úgysincs miből adniuk. Örülnek, ha fizetés előtt még van miből ebédet főzni.
Mire dolgozni kezdtem, örültem, hogy hónap végén - feleségem ügyességének és leleményességének köszönhetően - volt mit enni adni a családnak, pedig éppen azért mondtam le a "tudományos" kutatási pályáról, és mentem, dolgozni "az iparba", hogy leendő családom megélhetését biztosítsam.
Első szakmámat a rendszerváltás mosta ki alólam.
 (Igazság szerint ez egy kis csúsztatás: mert több dolog is egybeesett ez idő tájt, de annyiban igaz, hogy ha a többi tényező nem jött volna közbe, akkor valószínűleg igen hosszú időn át lettem volna - vagy lennék ma is munkanélküli, illetve kényszter vállalkozó)
Ekkor szembesültem először azzal a lehetőséggel is, hogy egy munkahely váltás akár 40%-kal is növelheti jövedelmemet egyik napról a másikra. Ez a 40% olvadt semmivé az ezt követő 5 év során, hogy mire felocsúdtam, és ismételten munkahelyet - és ezzel pályát is - váltottam, fenntartani nem bírván, lakásomat is kisebbre kellett cserélnem. Ez volt a tesze-fosza Antall - kormány utáni első "Bokros-csomag" ideje.
A következő időszak sem volt könnyebb, és a reformokból számomra és családom számára mindíg csak a neheze jutott. A kedvezmények soha nem érintettek, hiszen soha nem voltam vállalkozó, így a mindenféle Széchenyi hitelek engem nem befolyásoltak, a "ötkeréknyolcgyerekhússzoba" (vagy nem pontosan így hívták azt a hablatyot?) sem rám volt kitalálva, bár majdnem minden eleme megvolt.
A gazdasági kanyaroknak mindíg csak a farvize érintett, ami a szennyet sodorta, bár nekem eddig még mindig volt munkám - tehát nem számítok az elesettek közé - két szakmám is van, és jelenleg egy negyediket művelek ötödik éve, miután egy harmadik szakmámal űzött munkahelyemet akkor "szervezték ki alólam", mire professzionális módon beletanultam önerőből.
Itt vagyok ötvenegynéhány évesen, 5 munkahellyel és négy szakma művelésével a hátam mögött, amikor 3 főiskolára/egyetemre járó gyerekemet és valamint egy súlyosan és egy kevésbé súlyosan fogyatékos gyerekemet kell eltartanom egy jövedelemből úgy, hogy ma, amikor megkaptam havi fizetésem (tudjuk: "kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem éppen semmiért") már tudom, 20%-át holnap ki kell fizetnem egy - tényleg - kedves iparosnak egy halaszthatatlan javítás ellenértékének első részleteként, és azt olvasom, hogy áldozatokat kell vállalnom.
Tudja, tisztelt Antall, Bajnai, Bokros, Gyurcsány, Medgyesi, Orbán elvtárs és úr, és valamennyi "felelős" magyar politikus és közgazdász szaktanácsadó széles szép hazánkban: a tököm tele van veletek! Tetszettetek volna megdolgozni a fizetésetekért. Volt rá immáron 20 évetek.