Szinte fél tucatnyian vagyok magam.
A fejben többre válik szét az elme,
integritásom régen messze van,
hogy elhagyott életem szerelme.
Egy darabom fordul a múlt felé,
egy másik az ismeretlent kémli.
Egy része merészen áll jövő elé,
és ismét másik konokul a régi.
Angol verset olvas folyton egy,
a másik magyar rímes sorokat alkot.
De a fél tucatnyi mind csak egyre megy.
Sehogy sem találnak közös hangot.
Vagyok, mint Sally a lektűr regényben:
Naponta újra ketté hasadok.
Nem kapaszkodom már jövőben, reményben.
Habár fél tucatnyian, de magamban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.