Milyen gyorsan az út végére érünk!
Még csak elindulásra várunk talán
egy helyet keresve, ahol majd elférünk,
és már csak egy folt vagyunk az emlékek falán.
Milyen gyorsan túljutunk rajta:
Gyermekkor, ifjúság, szerelem, család!
Vagyunk bármilyen pontos, figyelmes fajta,
már elrohant az idő. Megcsalt, csalárd.
Milyen hamar egyedül maradunk!
Mint elefánt, hegybe halni menő,
mi is folyton a magányba haladunk.
Múltunk kevés, és semmi a jövő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.