Vén, hülye Henry a tükörbe néz:
Úristen, de dagadt vagyok!
A hasam elfolyik, akár a méz,
a képem meg zsírtól ragyog.
Nem is értem, hogy' lehet ez,
hisz' nem is eszem sokat.
Életmódom fog, nem ereszt,
mint fogva tart másokat?
Többet kéne mozogni, tudom,
de a sport olyan megterhelő!
Örülök, ha végigmegyek egy úton,
és marad még levegő.
Úszni kellene járni talán.
De reggel nincs rá idő,
így is fölkelek igen korán,
a délután meg nem nyerő.
Vagy bringával járni dolgozni megint,
tekerni órákon át.
Szerintem, és mr Csont szerint
a mostani lét a halál.
- Okos vagy, Henry, de hülye nagyon -
mr Csont most közbe szól.
- Tudod, és nem teszed? Miért hagyom? -
és Henry így válaszol.
Azért, mr. Csont, mert te én vagyok.
E két személy bizony, csak egy.
Kétséget efelől már nem hagyok,
bár azt hiszem, hogy egyre megy,
de hiába társalgunk egymással itt,
hülye lehetek, de nem skizofrén,
bár sok szitu egymással vitába vitt.
Mégis: én vagyok te, és te meg én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.