Kinyújtott kezemben fogom a szívet.
Forró, és még lüktetve dobog.
Forgatom. A koronária leír egy ívet.
A főaortából vörös vér csorog.
Lenézek mellkasomra. Lyuk tátong rajta,
a bordák terpesszel szétfeszíttettek.
Azt nem látom, a terpesz milyen fajta.
Voltak, akik a szívet kivenni segítettek.
Ideadták kezembe: Nézd! Tied!
Hogy' reszket, és még mindig dobog!
Jól nézd meg, többé nem látsz már ilyet,
amíg világít a Nap, és a Föld forog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.