és nem ért a lépcsőig a lábam.
Emlékek jöttek sereggel,
puha gomolyfelhőkön jártam.
Kacagott reám az ég is,
Nap sütött folyton szemembe,
az eső csorgott, és mégis.
Miről jutott most eszembe?
Ja, mert megjártam bányát,
poklot és hullatermet.
És máig érzem hiányát,
mert az ember arra termett.
És bár már nem lebegve,
a földön, cipőben járok,
cammogva, lomhán, mint medve,
de lassan elmúlt az átok,
végül megszűnt a vérzés,
feljött az égre a Hold.
Megmaradt bennem az érzés:
olyan lebegőn fura volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.