A három Moira

Meg kéne szoknom a halál gondolatát,
hiszen már semmit sem várhatok az élettől.
Én azt gondolom, csak a semmi vár odaát,
ott nem kell tartanom a rémektől.

Ha van is lelkem, azon már régen kéreg nőtt,
és nincs is olyan ember, aki odalát,
ahol Letho csévéli ki a lélekből
a sors vékony és gubancos fonalát.

Meg kéne szoknom Athroposnak ollóját,
már akármikor elválaszthat a rémektől.
Lakhesis mércéje már a végére jár,
lassanként kifogy majd a méterből.