Először tanulmányozzuk a tüdőket. Lássuk fának a tüdőket,
az ágak a hörgők, a sejtek a levelek, amelyek
széndioxidot forgatnak. Idézzük fel a leckét, amelyben
két tanuló áll váll-váll mellett,
tandemben lélegezve, hogy bemutassa,
a tüdő alakját,
amint a mellüreg falának feszül.
Másodszor vegyük részt orvosi iskolán a hideg,
csípős szélben. Éljünk szálas tésztán,
és semmi máson. Aludjunk a semmin. Törjük össze
kedves emberek szívét, akik jók lehetnének számunkra,
bár semmit nem tettek, csak útban voltak.
Harmadszor alakítsd arcodat a lélegeztető gép
maszkjához, első fizetett munkádként egy kórházban.
Nevess, amikor az Alkalmazottak Nővére azt mondja,
nevess, azt mondja, mosolyogly, azt mondja,
beszélj, miközben köldökzsinórral felkötött maszkot hordasz,
és éppen ellenőrzik, a levegő hány százaléka szivárog,
amíg viccelődsz.
Negyedszer alakíts ki addikciót
a mellkas nyomás adrenalinja iránt. Érezd
a vastag tű hosszát, amelyet egy ember
szivacsos tüdejébe szúrsz, hogy levegővel tölthesd meg,
miközben egy mocskos kórházi ágyon fekszik.
Ötödször válj elismert vezetővé
az Intenzív Osztályon. Ugass parancsokat a rezidenseknek.
Kellemesen pihenj hatalmas házadban, amelynek hitelét
már majdnem kifizetted, de éjjelente
bírkózz a rettegéssel a szegycsontod alatt, hogy
mikor fordul a világ még rosszabbra.
Hatodszor azért gyere dolgozni, hogy találj egy nőt,
aki szétterülő, szürkülő hajjal a padlón haldoklik,
mert nincsen ágya. Mert a kórházi ágyakban
halomban fekszenek a köhögő és lázas betegek.
A fekete címkék halmozódnak az ED-ben.
Hetedszer tedd a lélegeztető maszkot
egy szedvics csomagba amelyet
Goldfish Crackerrel tömtél mreg gyerekeidnek, és
hordozd magaddal ezt a csomagot a köpenyedben,
hogy a lélegeztető maszkot újra használni tudd,
ha egy beteggel vagy orvossal beszélsz. Emlékszel,
hogyan fogyott el a mentőcsónak a Titanicon?
Nyolcadszor rimánkodj a polgármesternek,
hogy küldjön több maszkot.
Kilencedszer Y-csővel szereld át a lélegeztető gépet,
hogy két beteget tudjon lélegeztetni egy helyett,
ezt birkákon már próbálták, de emberen még nem,
legalábbis máig. Duplázd meg a nyomást. Képzelj
vastüdőt. Képzelj rozsdát. Hagyd, hogy képzeleted
olyan alveolusokat fessen, amelyek olyanok,
mint a megrepedő gyümölcsök álmaidban. Az éjjel közepén
egy másik vészjelzőre riadj. Könyörögj a bürokratáknak,
hogy küldjenek több lélegeztető gépet.
Tizedszer figyeld, amint katonák jönnek a kórházadba,
és szállodákba viszik betegeidet. Figyeld, ahogyan
több ember hal meg, mint amennyit valaha is
elképzelni tudtál volna.
Tizenegyedszer légy elég magas pozícióban ahhoz,
hogy egy nővér rád nézzen, és megkérjen, döntsd el,
hogy melyik beteget intubálja,
mert csak egyet választhatsz:
ezt, vagy azt a haldoklót
mert kifogytál a lélegeztető gépekből
és csak egy pillanatod van
hogy olyan döntésre juss, ami úgy szánt majd végig a bolygón,
mint a hajnal a víz fölött.
Amint eldöntötted, melyik embert
tegyék lélegeztetőre,
és eszedbe jut, hogy volt egy hajó, amelyet Entrópiának hívtak,
azon a napon leszel Persephone.
Emily
Gallacher Viall kórházi nővér és költő. A fenti verse a Poetry magazin
2021. májusi számában jelent meg, ez az első verse a lapban. Saját
fordításom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.