Levetni kéne

 Le kéne vetni végül az ént,
mint izzadt gúnyát amely bőrünkre fűtt,
nem játszani tovább hiút, se szerényt,
hiszem a Nap már szinte éjre ült.

Letépni kéne, hogy meztelenül
lássunk, és mondhassuk el, ami igaz,
hiszen a lét fényre csak így derül.
Csak így nem esz kosz, fojt meg a gaz.

Le kéne tépni, de vele, jaj,
vérünk hull, valónk darabja szakad,
elvérzünk, fogyunk. Hisszük, ez baj,
pedig enélkül, tudod, mit sem ér szavad.