Zománchiány

A tűzhely sarka megkopott.
Lepattant a zománc.
Kézzel pont ott támaszkodott.
A konyhai románc
amint kezdődött, véget is ért
egy seperc alatt,
mert mindkettőjük kicsit félt,
de emléke megmaradt.

Szétrebbentek. Jött a férj,
vagy a feleség talán,
a szobában hiányzott egy kés,
vagy egy leveses kanál,
folytatódott még a buli
egészen hajnalig,
de nem maradtak egyedül, tuti,
egyetlen pillanatig.

Aztán múltak a napok,
évek percek alatt.
Az életükre csak úgy hatott,
hogy emléke megmaradt,
hogy volt egy percnyi vonzalom,
egy konyhai románc
a tűzhelynél, amelyen, borzalom,
hiányos volt a zománc