Dzsenga

A vers olyan, mint a marokkó:
leszórsz egy marék gondolatot a papírra,
majd kezded kihúzogatni belőle a
a fölösleges alkotóelemeket
úgy, hogy a többi, meg ne mozduljon,
"nyomja, összefogja egyik dolog a másikát"
s legyen "így mindenik determinált",
különben vége a játéknak.

Vagy még inkább, olyan, mint a dzsenga:
fölépítesz egy tornyot, és látod,
hogy túl nehézkes lesz,
senki sem fogja számba venni
alkotórészeit, így
nekilátsz, hogy kiszedj belőlük annyit,
hogy a torony még éppen állva maradjon,
és ne dőljön össze.

Ezt nevezzük sűrítésnek,
noha ez inkább ritkítás,
mintha répát, vagy kukoricát egyelnél.