Volt már úgy,

 hogy azt hittem,
de lehet, hogy csak beképzeltem magamnak,
vagy csak letértem a főcsapásról,
mert eltévedtem a napok homály-világában,
hogy igen, ez már az, többet nem kell rá
várnom, figyelnem, ott leskel-e
a sarok mögött,
nehogy elmenjek mellette
észrevétlenül,
és én se vegyem észre, hogy
ott vízisíel felém egy váratlan irányból
az utcakő hullámainak tetején,
de mindig csak másfelé
verte a tajtékot az aszfalt,
és semmi nem volt az ingujjamban,
amit előhúzhattam volna megnyerni
a partit.
Nos igen, Bernstein* szerint
a kő eltörik, ha nagy erő hat rá,
és utána csak igen nehezen áll helyre
a kizökkentett idő; ha már nagyon
előre haladtál egy úton,
a visszaútra többé nem biztos, hogy rátalálsz.

*Charles Bernstein