Semmit se bánj!

Ha beteg vagy, kizár családod,
és halálfélelem gyötör,
ha a kiutat már nem találod,
és azt hiszed, te vagy ökör,
ha téged vádol sosem volt barátod
másoknak bűneiért,
ha magadban is csak fiadat szánod,
akit nincs, senki aki ért,
ha szeretőd volt is, egy évtizede már,
hogy végleg kidobott,
ha azt gondolod, hogy itt a határ,
mert nem éred meg a holnapot,
ne bánj semmit, ha úgy éltél
gerincesen, ahogy lehet!
Itt van, amitől úgy féltél:
mások mérlegelik életedet.

Ha az elmúlt negyven év munkája
semmibe száll, mint a füst,
gondold meg, hogy másnak kamrája
sem tetőtől talpig ezüst,
ha az utolsó rendelésednek fája
egy végső begyújtásra vár,
se hidd, hogy idén januárra
csak te lettél oktalan szamár!
Ha autód, telked volt, és régen
elkótyavetyélted semmiért,
gondolj arra, hogy családod épen
maradt, bár senki sem ért!
Ne bánj semmit, ha úgy éltél
gerincesen, ahogy lehet!
Hiába jött el, amitől féltél:
ne más bírálja életedet!

Ha téged vádol minden stupid,
agyatlan hatökör
azzal, ami téged ma is
minden nap meggyötör,
ha a porszívó zúgás dallamában
egy bluest fedezel fel,
és inkább a múltban, mint a mában
élnél, hát ereszd el!
Ha minden ember elhagyott,
mert érdemtelennek talált,
és túlélted, mert a holnapot
jobban vártad, mint a halált,
ne bánj semmit, ha úgy éltél
gerincesen, ahogy lehet!
Ne bándd azt, amitől féltél:
ne más ítélje meg életedet!