Reggelente a sípolás

Minden reggel a sípolás:
az agypályák öregednek.
Az idő folyton gödröt ás,
azután beletemetnek.

A sípolás minden reggel.
Ennyiből áll az élet.
Harci sípszó. Már seregekkel
támad a halál, félek.

Megállapodott

Az állapot végleges,
nincs mit tagadni már.
Változást ne keress!
Majd talál a halál,
mert ez nem csak átmenet
az elmestációk között:
hogy elmúlik, az nem lehet,
ami a szívbe költözött.

Kiegyezés? Megalkuvás?
Vajon vergődni kell,
ha szörföl csak mindenki más?
Vagy ülni fönt a zátonyon,
és nézni a vizet,
hogy simul el rajta lábnyomom.
Ezért a semmi fizet.

Csak pörög, és körbe jár az agy,
kering, mint bomlott fa saját
tengelye körül.
Törzse durran, hogyha túl kemény a fagy,
hogyha táncra perdül, hát
senki sem örül.

Ága reccsen, gyümölcse hull,
ott rothad alant,
majom és elefánt egyként részegül,
a kábulatnak a józanság ellenében egy - null,
de majd csak elsimul a hant,
amire a Nap az éjre ül,
mert az állapot végleges lesz.
Nem kell tagadni már.
Helyét ne jelölje kereszt.
Beszántja a halál.

Démonüvöltés a fejben

Démonok űznek végig a plázson.
Sivítva üvölt egy csorda majom.
Senki talán más, csak én látom.
Ez lett az én nagy bajom.

Magába fordul, hogy nincsen kiút,
bár kutatja és keresi az elme,
nem leli, s nem hiszi már a Fiút.
Nincs sehol az élet szerelme.

Csak a vers, csakis az,ami egyben tartja;
a ritmus, a rím a képzeteket,
mint a folyónak kettő partja,
hogy el ne sodorjon, mert eltemet,

mert démonok űznek a plázson végig.
Csörömpöl, sikít az egész fejem.
De sikoltás nem hallik az égig,
és nem véd meg már a szerelem.

Egy kis komcsizás újólag

 A fidesz bolsijai komcsizzák az államuktól a saját alaptörvényük szerint
- és a közigazgatási tananyaguk szerint is - független bírákat.
Ha az elszámoltatási biztos narancselvtárs Budai Gyula lenne az egyetlen valódi bolsi a FIDESZ-ben, tahósága, ignoranciája és kulturálatlansága elnézhető lenne, hiszen amúgy nyilván igen elvhű, jó elvtársa a Pártnak. Csakhogy a többségi (úgy is, mint bolsevik) Párt prominens politikusai mára gyakorlatilag egytől-egyig átvették elődeik, a Horthy-éra pöffeszkedő nagybirtokosait kiszolgálók, a nácizmus és a sztálinizmus valamint a fidesz-illiberalitásba átmentett brutális-tahó mentalitását, és még nem is titkolják. Csak ma orwelli jólbeszélül "polgárinak" és "kereszténynek" nevezik.
És ezen a gyökérségen - illetve a fidesz bolsi-náci mentalitásán - az sem segít, ha az elvtárs legközelebb nem hagyja bekapcsolva a mikrofonját, csak az, ha majd végleg kipusztul a fajtája, mint ahogyan a dinoszauruszok is kidöglöttek a mezozoikum végén.
Mert tisztázzuk csak! Budai Gyula nem személyesen komcsizik. Ez a náci-bolsi mentalitás a FIDESZ gyökereinek (úgy is, mint illiberális tahóinak) lényege.
Arról az apróságról már nem is beszélünk, hogy Budai Gyula elvtárs (ma már narancsbolsi elvtárs) a ma kommunistának nevezett rendszer katonai ügyész elvtársaként kezdte máig töretlenül ívelő karrierjét sok más vörös bolsevikból narancs bolsevikká átszíneződött társához hasonló módon. Azután - más FIDESZ-prominenshez hasonló módon - köztörvényes bűncselekménnyel - ő éppen ügyvédi irodájával magánokirat-hamisításban játszott szerepet - folytatta, amelyből annak felderítetlensége miatti elévülése következtében nem emeltek ellene sosem vádat. Később jószolgálataira való tekintettel a vizsgálatot is befejeztette az elvtárs ellen az illiberális államot építő Párt. Ezek után kezdett jogi tanácsokat adni mai elvtársainak, a FIDESZ bolsevik (többségi) pártnak.

Különbféle jövők (sic!)

Különbféle jövőim voltak,
ragyogók és nagyon szépek.
Éltek, amíg nem lettek holtak,
mint a jajjal festett képek.

Indultam erre, próbáltam ott,
de fejemmel falat ütöttem,
próbálkozásom meg sosem hatott
senkit sem körülöttem.

Hiába tudtam, zsákutca ez,
itt átjutni nem lehet,
újra kezdtem volna, ha lehet,
néha ez egész életet.

Próbáltam így, és próbáltam másként,
de közben elmúltam hatvan.
Semmi nem ment. És ráadásként
egy végleges jövőbe ragadtam.

G. K. Chesterton: The Donkey

When fishes flew and forests walked

   And figs grew upon thorn,

Some moment when the moon was blood

   Then surely I was born.

With monstrous head and sickening cry

   And ears like errant wings,

The devil’s walking parody

   On all four-footed things.

The tattered outlaw of the earth,

   Of ancient crooked will;

Starve, scourge, deride me: I am dumb,

   I keep my secret still.

Fools! For I also had my hour;

   One far fierce hour and sweet:

There was a shout about my ears,

   And palms before my feet.

A szamár

A hal repült és az erdő járt,
a füge tövisen nőtt,
egy pillanatban a Hold is vérzett
a születésem előtt.

Őrült a sírásom szörnyeteg fejem,
fülem akár egy szárny,
mintha a léttel űzne tréfát
egy ördögi árny.

A Föld szakadt kitagadottja,
az ősi, rosszakarat
éheztet, korbácsol, és gúnyol engem?
Ostobán tartom titkomat.

Mert hülyék! Volt egy pillanatom:
édes és vad órányi büszkeség,
tömeg kiabálása szállt fülembe,
és lábaim alá pálmalevél.

Tűzcsap

Piros acéloszlop.
Tüzet ont magából,
ha a lét elfoszlott,
s a lélek elárvul.

Kinyitod a csapot,
láng csap ki belőle.
Amit ember kapott,
hamu egykettőre.

A szél szórja szerte,
eső veri, mossa.
Ez volt Isten terve?
És ki le nem fossa?

Udvari bolond

(az Omega után szabadon)

Udvari bolondnak szegődni kéne,
szabadon szólhasson szám.
Csak igazságot szórjon a szélbe,
ha nem is figyelnek rám.

Dalolni szélről, csörgősipkámon
amely a csengőket rázza.
Király nevetné hajnali álmom.
Elmúlna tőle a láza.

Nincs nagyobb tiszt. Az udvari bolondnak
akkor is él a neve,
ha a királyét senki sem hordja,
csak egy pár igás teve.

Udvari bolonddá kellene válni.
Vetni cigánykereket.
Jöjjön ránk azután már akármi,
csak nevessenek az emberek.

"Őrizzétek meg!"

Megőriztem patyolaton,
hogy tisztán, fehéren vehessem föl,
amikor majd szükség lesz rá.
Mára kiment a divatból,
megszürkült és fényét vesztette,
por lepi.

Megőriztem patyolaton,
mára vékony lett, mint a szita:
átszüremlik rajta fény, átver eső,
keresztülfújja a szél is.
Koszlott, lyukas, elrongyolódott,
de ez van. Ezt hordom még ma is, mégis.

Nincsenek rémek

Nincsen a rém a falakban.
Belőlünk jön elő
sok-sok ezernyi alakban,
hogy fogy a friss levegő.

Nincsen rém a falakban.
Nem ül rád a lidérc,
nem sziszeg füledbe halkan,
hangja se' peng, mint érc.

Nincsenek rémek a falban.
Jól tudom én azt rég,
de csak úgy alszom, ha meghaltam,
vagy, ha lámpa is ég.

Rendkívüli jogrend

 Orbán még a halállal, súlyos betegségekkel járó, társadalmi tragédiát és egyéni válságokat okozó,világméretű katasztrófát is kizárólag haszonszerzésre használja.
Egy hozzá hasonlóan gátlástalan, a bolsevizmusból örökölt, és a magyar fasizmusból hagyományozott eszmék zavaros kevercsén nevelődött gerinctelen senkiházitól ez el is várható. Ám az, hogy emberek tízezreinek balsorsából is közvetlen anyagi haszonszerzésre törekedik valaki, az a megsemmisítő táborok haj- és arany- ezüst fog gyűjtését idézi fel.

Az eddig is ismert volt, hogy a volt kommunista alapszervezeti vezető, aki az ellen-KISZ-t megalkotta, ezt a szervezetet önös haszonszerzési célból alakította párttá, hiszen ő maga jelölte ki a céljait: agyagba döngölni, és nyerni (anyagiakat).
A járvány soha nem látott lehetőséget teremtett számára a rendkívüli törvények, majd azok minimális enyhítése nyomán a véglegesen megmaradó, lopakodó átalakítással, ami egy új alaptörvény-masszává csomósodik össze:
immár oda irányít pénzt, ahova tetszik, olyan településeket zsarol meg bandita módjára, amilyeneket akar, és úgy adja el egy egész nemzet munkásait babszemért, ahogyan akarja. Az elvakított, megfélemlített tömegek még áldják is a nevét, ha immáron közmunka bérért végezhetik ugyanazt a munkát, amit korábban közalkalmazottként vagy köztisztviselőként végeztek, töredék jövedelemért.
A különbözet megy a baráti zsebekbe, külföldi szervezetek támogatására (baráti zsebekbe), külföldi beruházásokba (baráti, rokoni zsebekbe).
A Magyar Nemzeti Bank speciálisan értelmezett feladata szerint (például a forint árfolyamának alacsonyan tartásán) szerzett hasznát ezúttal nem ingatlan- és műkincs vásárlásra, hanem baráti társaságok veszteségeinek kipótlására használja, csődközelbe került haveri (aka magyar) cégek bóvli kötvényeinek felvásárlásával.
A piaci versenyt eddig is többnyire csak olvasásból (ha) ismerő magyar vállalkozások most egyedülálló alkalmat kaptak a még talpon levőkkel való leszámolásra. A támogatott cégek közpénzen simán lenyúlják a válságban kivéreztetett piaci konkurenseiket. És ha nem sikerülne, elegendő őket Nemzetgazdasági Érdekből Kiemelt Vállalkozássá nyilvánítani.
A támogatások (közpénz-folyatások) nyerteseinek egy része titkos. A Magyar Fejlesztési Bank programjának támogatottai nem nyilvánosak, az MNB Növekedési Kötvény programjában már a járvány előtt is Mészáros Lőrinc Opus Globáljának, Csányi Pickjének, Szijk Duna Aszfaltjának bóvliját vásárolta fel az MNB 17-18 milliárdért. És még ott van Garancsi, Tiborcz, és Bárány egyenként (igény szerint) 18,14 7 milliárdokkal. Ezeket a pénzeket 20 évre kapták a NER asztal lovagjai. Új szállodák létesítésére (a szarospelenka-dobáló divatdiktátor leámnyka bizniszét élékítendő) 83 milliárd forintot osztogatott szét Pártunk és Orbánunk.
Ellenben az üzleti élet (a fentiekben látható módon távolról sem igaz) lenullázódása miatt állásukat vesztett tízezrek továbbra is három hónapig kapnak álláskeresési támogatást az Arbeit Macht Frei, a szibériai malenkij robot, a kínai Nagy Ugrás és a kambodzsai mintákra épülő munkaalapú társadalom orbáni fasiszto-bolsevik maffia rendjében.

Nem Pulitzer díjas

Ez nem az a vers,
amelyért a Pulitzert osztogatják.
Fehéren nyers,
mint karbidlámpa-fényben
ezernyi vakrák.

Emlékezni egyetlen hőségben izzó,
napfényben csillogó délutánra lehet
a háztetők fölött,
amely messze űzte a jeges telet,
belőle, ahova beleköltözött.

Repülni megtanult:
nem érte lépcsőt, járdát el a lába,
de mindez már a múlt.
Maradt csak, mint volt, sötéten árva.

És mégis egyre arról szólna,
a röpke létről ott, a háztetők fölött,
ahol csak szárnyas lények járnak.
A napfényről,
amely felszárít minden ködöt,
akkor is, ha éppen vége a világnak.

De csak, mint bőregér a fej fölött,
csapong a vers a szűk falak között
a bányamélyben
egyre fényt keresve, amely helyére
a sötét beköltözött
már régen.

Mesemondó

Mie Totó, aszisz sata és mesi.
Ááoe etesz, uio beti.
Nyusziú, a tááoli te basi,
aicsai bata ma, eitititi.

Áll a csukott ajtó előtt, hadrikál.
Jár a szája folyton, soha be nem áll.
Fél szavakat, szótagokat hajtogat,
és a lábain hintázik jó sokat.

Bo! Átiti, nünine és tiszatso.
Most sétálni el, kimenni volna jó?
Keze, mint a lepke szárnya, úgy rebeg.
Báj, soe! Csak hallgassátok, emberek!

 

Miniatúrafestő

Neki kellene látnom
miniatúrákat festeni,
olyanokat,amelyekben ott az egész világ.
Ebben a teremtésben
lenne valami isteni,
a képek meg nem lennének
olyasmik, mint amit a moly kirág.

Festenék ördögfattyakat,
pucér fenekűt és kacagót,
tűzhányó fakírt, alá parazsat,
meg másikat, aki most nyelt le egy karót,
ölelkező szerelmeseket,
és dévaj Danaidákat,
villamost, trolibuszt, verseket,
és gazdagot, amint húzza az ágat.

Neki kéne egyszer már látnom,
lefesteni homokórát, amint lepereg;
képeimről csak áldás szálljon, ne átkom
rátok, ti igaz emberek!
Jaj, de elég lesz a festék?
Vászon, fehér vajon marad-e még,
hogy így rövidülnek az esték?
Pedig még miniatúrákat festenék.

Semmi viharzik

Keresztülfúj az éveken -
málló falaimon az idő,
a beteljesületlen várakozás,
hátha még valami zöld kinő
onnan, ahol csak kő, homok és pusztaság
minden, amit lát a szem.
Fa nincs, nincsen száraz ág,
a jégen csak a semmi terem.

Jeges vihar a falakból
minden átkozott éjjelen.
Hangburok szigetel csendet,
de élet helyett csak a semmi terem.

Billentyűk kettyenése hallik.
A sötétben tik-takkol az óra
míg számlapja a csatornába folyik:
folyton ugyanaz a nóta.
Csenevész bokor a meredélyen.
Kapaszkodnál? Tüske vérzi meg kezed.
Látod és tudod már nagyon régen,
nincsen új: a lejtő a semmibe vezet.

És a vihar a falakból
csak zúg, egyre süvölt.
Nem volt élet. És ha volt is,
a semmi már mindent megölt.