G. K. Chesterton: The Donkey

When fishes flew and forests walked

   And figs grew upon thorn,

Some moment when the moon was blood

   Then surely I was born.

With monstrous head and sickening cry

   And ears like errant wings,

The devil’s walking parody

   On all four-footed things.

The tattered outlaw of the earth,

   Of ancient crooked will;

Starve, scourge, deride me: I am dumb,

   I keep my secret still.

Fools! For I also had my hour;

   One far fierce hour and sweet:

There was a shout about my ears,

   And palms before my feet.

A szamár

A hal repült és az erdő járt,
a füge tövisen nőtt,
egy pillanatban a Hold is vérzett
a születésem előtt.

Őrült a sírásom szörnyeteg fejem,
fülem akár egy szárny,
mintha a léttel űzne tréfát
egy ördögi árny.

A Föld szakadt kitagadottja,
az ősi, rosszakarat
éheztet, korbácsol, és gúnyol engem?
Ostobán tartom titkomat.

Mert hülyék! Volt egy pillanatom:
édes és vad órányi büszkeség,
tömeg kiabálása szállt fülembe,
és lábaim alá pálmalevél.