Démonok űznek végig a plázson.
Sivítva üvölt egy csorda majom.
Senki talán más, csak én látom.
Ez lett az én nagy bajom.
Magába fordul, hogy nincsen kiút,
bár kutatja és keresi az elme,
nem leli, s nem hiszi már a Fiút.
Nincs sehol az élet szerelme.
Csak a vers, csakis az,ami egyben tartja;
a ritmus, a rím a képzeteket,
mint a folyónak kettő partja,
hogy el ne sodorjon, mert eltemet,
mert démonok űznek a plázson végig.
Csörömpöl, sikít az egész fejem.
De sikoltás nem hallik az égig,
és nem véd meg már a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.