Bánya versek

I.
Bánya a mindenség.
Sötét, bezárt.
Nincsenek ablakok.
Szinteken tárnák.
Bennük csak elveszve
bolyonghatok.

II.
Most gyújtsunk olajlámpát!
Kis fénykörében lássuk meg magunk.
El úgysem hagyjuk ezt a tárnát.
Itt mindannyian bezárva vagyunk.

III.
Én nem a bányász vagyok.
Csak fehér egér labirintusba vetve.
Felettünk csak sötét ragyog.
Az embernek mindentől elmegy a kedve.

IV.
A mindenség bánya.
Vajon mit bányásztak benne?
Minek? Kinek a hasznára
vagyunk bányamélybe vetve?