Lejtőn

Leereszkedtem
meredek úton,
nem emlékezem
semmire. Tudom.

Pedig itt éltem
le hat évemet,
de e hely mégsem
lesz, ami temet.

Mögöttem a dombon
beépült a rét is.
Túl vagyok pár gondon,
és élek mégis.

Jeges volt az utca
sima tükörjéggel.
Fejem majd' bezúzta,
nem számoltam véggel,

amint hanyatt estem
jégre lépve rajta.
Budán volt, nem Pesten.
Az nem dombos fajta.

Itt szánkón csúsztunk
- út végén jön a busz -
nyáron gokartoztunk.
Szia, anyu! Na, pussz!

Jaj, csak ki ne gurulj
alul a főútra!
Én itt nem vagyok új,
és nem vagyok buta.

Önérzete szólt egy
komoly hat évesnek.
Nem tudhatta, mindegy:
a dolgok megesnnek.

Költözés, házasság.
Elmúltak az évek.
Változott a világ.
De ma visszatérek.

Lemegyek az úton.
Ni! Még ott a terasz!
Csak magamnak súgom:
az volt a szép tavasz.

De az már egy más hely.
Mind kavarog bennem.
Rám szólok: ezt ásd el!
Rég volt. És szerettem.