Öszvér vagyok. A hangom átmenet
a nyerítés és ordítás között.
Efféle lény csak azóta lehet,
hogy a Pokol a Földre költözött.
Az égi ló és a pokolbéli ördög
nemzett, hogy makacs lettem és erős.
Ha hátamon bazalt követ törtök,
sem megyek, ha nyaggatsz. Nem ismerős?
Butának mondanak, pedig megvan
két fülem között a magam esze.
Az öszvér lassú. Sohasem rohan,
ütöd, vagy enni adsz neki: nesze.
Lassú vagyok, de igaz. Nem hiszem,
a hazug szavát, mondja bár vadul,
de hátamon Istent is elviszem,
ha még egyszer ekképpen alakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.