csak egyre jobban zavar:
Margit szigeti fák alatt
nekem nem zörög avar.
Rímet írni ősz időben
talán ott nem illene.
Arany úgysem lesz a ködben,
bádogot egye fene!
Körúton, ha egy akácfán
hajnal tájt elrévedek,
vagy sétám egy mellék utcán
a Duna partra vezet,
megállok a Tisza parton,
Túrban mosni arcomat,
vagy nézem a Hortobágyon
a Kilenclyukú Hidat,
akármerre járhatok
és bármi jut az eszembe,
előttem már más is járt ott,
s megírta, versbe szedve.
Epigonként verset írni
- úgy tanultam - nem érdem.
Más gondolatát idézni
sajátodként: nagy szégyen.
Néha úgy nézek magamra:
én vagyok az a talján,
aki mályvát szagolgatva
ül márga gödör alján.
tetszik ez a "mix"...:)
VálaszTörlés