Lottó ötös (bökvers)

Ezt kihúzták, cseszd meg!
Tudnám, hova tettem
azt a rothadt szelvényt!
Csak nem elvesztettem!?

Na, még csak az kéne!
Ezt az átok pechet!
Egy ilyen eset is
csakis velem eshet!

Pedig úgy figyeltem!
Pedig úgy vigyáztam!
Olyan jól eltettem,
hogy meg nem találtam!

Tudom pedig, hogy most
megütöttem, végre
mind az öt nyerő szám
a fejembe vésve

évtizedek óta
várja azt a napot,
amikor egyszer majd
jó nagyot aratok.

Csak meglesz a szelvény,
ha ésszel keresem,
addig is a jövőm
fogom, megtervezem.

Nem szórom el a pénzt
semmi butaságra:
felhasználom létem
megjobbítására.

Hogyan is tehetném
mindezt okosabban,
mint, a gyerekeket
támogatom jobban?

Na ez is megvolna.
Nem sok még a híja,
jut belőle nékünk
szép családi házra.

Erre is kellene,
no, meg még arra is,
irigyek nem vagyunk,
osztunk még másnak is.

Ami megmarad még,
hát majd befektetem,
dolgozzon az a pénz!
Fialjon csak nekem!

Egy kicsit lecsípünk
még a maradékból,
körbe járni kéne
a világot abból!

Na megvan a szelvény!
Nézzünk csak utána,
mennyit is hoz nekünk
mindez a konyhára!

Tessék? Hogy mi? Mi van?
Hisz ez lehetetlen!
Ilyen nem volt soha!
Elképzelhetetlen!

Tizenhárom ötös?!
Hatvankilenc négyes?!
Összesen ez annyi...
Hisz ez nevetséges!

Na, ez is megvolna!
Újra itt a reggel.
Megyek a melóba,
oszt haza a stekszszel.