Hiába hajtaná tovább az élet,
a semmihez sosem vág jó képet,
ha mindig egyedül van este.
Mintha festékkel volna festve,
szürkének látja a virágos rétet;
az ember belefárad: elhagyja kedve.
Bár jó volna élni jövőt tervezgetve;
aki mindig csak egyedül ébred,
nem talál a létben semmi szépet,
jövőre sem néz, csakis kételkedve:
az ember belefárad, elhagyja kedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.