Szarkatánc

(Parafrázis Szarka Tamás szövegére, és a Ghymes együttes Tánc című dalának zenéjére)
 
Élhetetlen életed? Kár is mind a szó:
a hajthatatlan kárhozat semmire való.
Föl ne add az álmodat, mert az tévedés:
nem segít az áldozat, jő a szenvedés.

És ezért a lánc,
nem segít, ha láncolunk,
és ezért a lánc,
hogyha bármit láncolunk:
szívet, kezet, erőt, időt,
embert, nevet
nem segít.

Nézhetsz jobbra, nézhetsz balra,
lánc a szívre, lánc az agyra,
Újra monoton a,
szíven csikorog a,
újra odafog a
lánc.

Ha éjjelente ébredek, elfog a rettegés.
Éji álom, ég veled! Nincs menekülés.
Ha újra élném életem, hisz' nincsen benne szép,
múlna minden félelem, olvadna a jég.
Ráng a háló, egyre ráng, vergődik a hal,
s bár nem tudja, mit kíván, de szabadulni akar.
Ha földi létünk véget ér, nem lesz folytatás,
így nincsen, ami többet ér, mert ránk a semmi vár.

És ezért csak lánc,
és ezért csak lánc csörög,
s hitet, reményt ölök,
ha benn az ég dörög.

Ha újra élném életem, hisz' nincsen benne jó,
sem múlna a félelem, maradna a szó,
bár tudod, a múltadon búslakodni kár,
hisz' túl vagy már a félúton: véget ért a nyár.

Földre sújt az életed, fáj a köznapi lét?
Elszakít a képzelet: vár a csillagos ég.
Húz a lánc a lábadon, varjú hangja szól?
Szarka csör'g fejed fölött: tánccal válaszol.

És ezért a tánc,
és ezért csak tánc marad
(tánc a láncban
szarkatáncban)
rímek, zene, szavak,
csak gondolat, a vers marad.