éltem a tenger mély fenekén.
Megfordultam pár helyen itt-ott,
s hol nem járt még más: te meg én.
Ugrattam paripámat felhőn.
Lába akadt tarajába bele.
Néztem a csillagos égre merengőn
képzeletemmel írva tele.
Most, hogy a gondok a földre lehúznak,
jobban kellene, mint valaha,
hogy az életemet ne tekintsem rútnak,
s teljen újra a lét pohara.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.