Túljutottam minden útelágazáson.
Köröttem szürke és kihalt a táj.
A csönd szívembe mar, de csak hagyom, hogy fájjon,
érzem: élek még, ameddig fáj.
Az első fordulónál elrontottam én
az útirányt, amerre folytattam utam,
azóta nem lelek már sehol sem reményt
változtatni sorsomon, ami van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.