A szóról, a versről, az Igéről (meg mindenről)

EZ a szó itt versbe kezdett,

a másik viszi tovább.

Én nem is tudom, a kezdet,

a folytatás ostobább?

Minek is kell verset írni?

Nincsen szánkban már falat?

Még maradt könnyünk elsírni,

hogy nem döntünk falakat?

Írjunk verset a világról?

Szerelemről buta dalt?

Társadalmi problémákon

arassunk majd diadalt?

Fessünk tüzet? Tünde lángot,

égbolton átvillanót?

Dicsérjünk Teremtett Világot,

vagy a szürke dinamót?

Másoljuk a halott költőt?

Tőle nyerjünk ihletet?

Énekeljünk, mert felköltött

álmunkból a kikelet?

Kezdj csak akármilyen versbe!

Mindegy is, hogy mit akarsz.

A Teremtőnek van terve,

vagy csak magadnak kaparsz?

Az a szó ott versbe kezdett.

Ez még folytatásra vár.

Ami egykor volt a kezdet,

ugyanaz lesz a halál?

   

Legyen! - mondta egykor Isten,

s szava teremtő Ige,

mert abból ered a Minden,

s hogy szidják, dicsérik-e,

és hogy síkon állsz-e, hegyen,

ahol szikla meredez,

mindegy: a szó lesz a Legyen,

de a versnek vége EZ.