2012. augusztus 16., csütörtök

A szóról, a versről, az Igéről (meg mindenről)



EZ a szó itt versbe kezdett,
a másik viszi tovább.
Én nem is tudom, a kezdet,
a folytatás ostobább?

Minek is kell verset írni?
Nincsen szánkban már falat?
Még maradt könnyünk elsírni,
hogy nem döntünk falakat?

Írjunk verset a világról?
Szerelemről buta dalt?
Társadalmi problémákon
arassunk majd diadalt?

Fessünk tüzet? Tünde lángot,
égbolton átvillanót?
Dicsérjünk Teremtett Világot,
vagy a szürke dinamót?

Másoljuk a halott költőt?
Tőle nyerjünk ihletet?
Énekeljünk, mert felköltött
álmunkból a kikelet?

Kezdj csak akármilyen versbe!
Mindegy is, hogy mit akarsz.
A Teremtőnek van terve,
vagy csak magadnak kaparsz?

Az a szó ott versbe kezdett.
Ez még folytatásra vár.
Ami egykor volt a kezdet,
ugyanaz lesz a halál?
   
Legyen! - mondta egykor Isten,
s szava teremtő Ige,
mert abból ered a Minden,
s hogy szidják, dicsérik-e,
és hogy síkon állsz-e, hegyen,
ahol szikla meredez,
mindegy: a szó lesz a Legyen,
de a versnek vége EZ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.