Amikor még húsz éves az ember,
azt képzeli, övé a világ.
Megtesz mindent, ami kell, vagy nem kell,
és neki virágoznak a fák.
Későbben már meglátja, hogy mindazt,
ami jó és mindazt, ami szép
el nem éri, és szedi a giz-gazt,
mert irtani kasza sem elég.
Évek telnek, múlnak, újak jönnek,
elmúlik majd minden, ami szép,
új szerelmek, bánatok és könnyek,
de az életből sosem elég.
Eljön aztán a pillanat egyszer,
amikor majd arra ébredünk,
az idő elszállt, mint nemes illatszer,
s csodálkozunk: ennyi volt nekünk?
Sajnáljuk, de nem lehet még egyszer.
Talán szebben élnénk életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.