Nyár végi betakarítás – javítva

Az embereknek nyárutón mindig aratni kellene.

Beérhetett addigra már éves munkájuknak fele.

Ha nem volt nyáron sok vihar, mi porrá törte életed,

ilyenkor csűrbe hordhatod be télre már termésedet.

Mikor aszály vagy áradás pusztítja nyáron földedet,

a hosszú télen át majd koplalásnak réme fenyeget.

Ha jégeső tavasszal verte volna el a veteményt,

télire bizony csak éhezés várhatja a szegényt.

Ha martalóc vagy uraság rabolja el termésedet,

kapád, kaszád, vasvillád újra kérges tenyeredbe vedd!

Hegyére tűzd, ki tűzre jó csak, füstös lánggal égjen ott,

világból tűzzel űzd ki azt, ki tégedet megtámadott!