mint érzek irántad;
hogyha támad bármi ellened,
védlek, mint az állat,
foggal, és karommal tépve
a támadókat széjjel,
Hogyan is mondhattam volna el neked
másként, mint a Szóval,
hogy életem puszta életed
halmozta el jóval,
hogy nélküle a fényes Nap
sem szállhatna az égre,
szívemben ragyogó holnap
fordulna sötétre?
Hogyan is élhettem volna nélküled,
tovább, mint a vággyal
szívemben, amelyet rémület
szorít, nem madárdal
tölt el, amióta remény
többé nincs már énvelem?
Az élet sivár lett, s kemény,
mert nincsen szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.