Holtlét

Elátkozott világ, átok él itt létet.

Semmit nem remélek, jövőbe nem nézek.

Minden sűrű éjjel csak arra ébredek,

szívemben nincs élet, csak bánat, gyűlölet.

A Kapun jutottam kínnal telt hazámba,

ahol napfény sem süt soha a világra.

Élő szív nem dobban, szempilla nem rebben,

az árnyék-lét szürke, sivár és kietlen.

Víztükörbe nézek, alakot sem látok:

csak gomolygó, szürke port kavar az átok.

Ezredekké nyúltak, amik percek voltak,

szürke sármezőkön csak gyűlnek a holtak.

Nem lesz soha vége ennek a világnak,

el nem múlik többé e tájról a bánat.

Bár szívük életért szinte elepedne,

a holtak világa marad eltemetve.