Varjú asszony, kereplő ember

Láttam egy embert,

akinek kereplő szólt a szíve helyén.

Forgatta, mint egy fegyvert,

mindenkit elriasztott vele szegény.

Recsegve szállt szerte a lárma,

ahogyan szíve dobbant.

Elűzve minden álma.

Már-már beleroppant.

Láttam egy asszonyt,

akinek varjak repdestek feje körül.

Már ellőtt minden patront,

úgy tűnt, hogy lassan-lassan beleőrül.

Aki hallotta, aludt tőle,

ha dala szólt; varjú ült

a kopott fejkendőre,

ami hajára terült.

Varjakat látok,

de nem riasztja őket messzire innen

az a recsegő átok,

ami nem hagyja megnyugodni szívem.

Dalod sem úgy szól már, mint régen,

álomba már nem ringat.

Eltemettük jó mélyen

összes álmainkat.