Járt
a kezemben csákány táncot,
vertem
billentyűzetet.
Írtam
andalító románcot,
került
szóra ékezet.
Jártam
magas hegycsúcsokat,
éltem
tenger fenekén,
pengettem
szelíd húrokat
téptük
egymást: te, meg én.
Most,
ahogy már múlik az élet,
és
közelít a halál,
lassanként
csak a semmitől félek,
más
jöhet: készen talál.
De
az ifjúkori lélek
nem
jön vissza soha már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.