Nem találtál énrám

Nem találtál énrám hűvös hajnalokra.

Reggel, ha éjt hasít, nem vagy velem.

Bár lehet, hogy úgy se’ vittem volna sokra,

nem lenne bennem ennyi félelem.

Nem lepne köd, nem hullna hó fejemre,

amikor kint égető a Nap,

nem hívnának verssorok tetemre,

nem lenne senki, aki boldogabb.

Nem találtalak meg fázós alkonyokra.

Lényed, ha tép a kín, nincsen velem.

Virágot nyitna szívem száraz bokra,

más lehetne tőled, biztos, életem.